HASZNOSAT A KELLEMESSEL

Nagyszerű hírnek tűnt még a hét közepe felé, hogy végre érik a meggy. Hosszú szenvedés során szegény fácska a nagy meleg hatására hitperűrsebességre kapcsolva kezdte érlelni a gyümölcseit.
Ezzel a hétvégém megpecsételődött. Péntek estétől a feladat megvolt, szedés, pucolás, befőzés, majd megint szedés, megint pucolás és ismét befőzés.
A befőzéssel valahogy úgy vagyok mint a varrással, és egyes apró testű kutyusok az ásással, ha egyszer elkezdem nem nagyon tudom abbahagyni. Legalább is addig nem amíg gyümölcs van a fán. Így jártam valahogy most is.
De hogy textiles mivoltomban is alkossak valamit, hímeztem néhány befőttfedőt.

Előszeretettel ajándékozom az általam készített lekvárokat és befőtteket akár karácsonyra, vagy születésnapra, mert mindig nagy sikerük van. Sajnos már nem sokan foglalkoznak házi befőzéssel, ezért egyre nagyobb a megbecsülése, a finom házilag készült finomságnak.
Ha ajándékba készül a lekvár készíthetünk hozzá magunk, kis hímzett lekvár fedőket. Idén az a tervem, ha természet anyánk is így akarja, hogy kis készleteket fogok karácsonyi ajándékba készíteni. Ez háromféle lekvárból fog állni, a már elkészült meggyből, sárgabarackból, és terveim szerint szilvából.
Minden befőzés után megvarrom a megfelelő fedőt és karácsonykor már csak a csomagolásra kell koncentrálnom.
Hát nem fantasztikus???

Az aprólékos munka meghozza gyümölcsét, csodálatosan divatos kis üvegek lettek. A tervezéssel, rajzolással, hímzéssel és a csipke felvarrásával egy vasárnap délelőtti filmnézős pihenés alatt készültem el öt darabbal.

BRigó