Augusztus végén kis átalakítást kezdtem meg a műhelyben. A mindennapi munka mellett ez sokszor nem is tűnt egyszerűnek. Az eddig a műhelyben lévő kinyitható kanapét, a néha ideiglenesen nálunk szállásoló barátaink legnagyobb bánatára száműztem. A kanapé a most már a hideg miatt használhatatlan "Megfoltozlak" nyári varrogatós házikóba került. Helyére asztalokat vittem fel.
Két új gép került beszerzésre, és még egy beszerzését tervezem. A tűző állvány ugyan sok helyet foglal el a térből, de nagyon hasznos, elengedhetetlen a használata. Ebbe a szobába a fal mellé két régen használt komódot raktam. Sokáig a lenti műhelyben álltak üresen, nagyon rossz állapotban. Minden asztalos tudásomat elővéve fúrtam, faragtam de leginkább ragasztottam, és most használható állapotban felcímkézve tökéletesek a mindenféle apró dolgok tárolására.
Mivel sok gondom volt mindig az elkészült, de még el nem adott tárgyak tárolásával a helyhiány miatt, ezért sürgősen ki kellett találnom valamit. Az egyetlen helység, amely még aránylag szabad volt hát.... a mellékhelység. Ez viszont nem lett még teljesen befejezve. Két oldalon nem lett felrakva a csempe. Én egy Barkács Csaj vagyok, de azért a csempézés befejezésére nem vállalkoztam. Vásároltam két guriga jó erős tapétát - természetesen akciós maradékot! - és kitapétáztam a helységet.
Már csak olcsó tároló polcot kellett keresnem. Sok keresgélés után az egyik barkács áruházban találtam is, valamiféle spájz polcot, ami nagyjából méretre és árban is megfelelt. Már csak az összeszerelés és az átalakítás volt hátra, mivel az én termékeimnek semmi szüksége például a palacktartóra.
Természetesen megoldottam. A polcot összeszereltem, de a közöket nagyobbra hagytam. A palacktartó elejét, a szűkebb kis lyukakkal a legfölső polc helyére csavaroztam keresztben, majd a palacktartó hátsó részét megfordítva mintegy díszként a polc elejére ragasztottam fa ragasztóval.
Így kicsit olyan lett mint egy régebbi típusú, kicsit igényesebb darab. A kis alsó kosarat is összecsavaroztam, tökéletes lett krumpli tárolás helyett a kész takarók elhelyezésére.
A bejárati ajtóval szemben a kis teraszra felhoztam a kertből egy fa padocskát, hogy kiváltsam vele a kanapé hiányát, ha valaki le szeretne ülni esetleg. Sokszor álmodozom róla, hogy majd a teraszon üldögélve iszogatom a kávémat, elmélkedek..... De ez valahogyan nekem nem megy. Mindig rohanok, alkotok, dehogy ülök le, amikor ennyi idő alatt mennyit lehetne haladni a munkával! Úgyhogy ezt a padot biztosan nem én fogom használni. De meg kell hagyni igen mutatós. :))
És az utolsó hírem: nyáron újabb lakója érkezett a Harangvirág Tanyának. Egy augusztus végi napon a garázsba beugrált egy kis szürkésbarna bundát viselő nyuszika. Több mint két órás megfeszített munka után sikerült a becserkészés a két fiacskám segítségével. Nem adta magát könnyen. De mivel előtört belőlem a nagy állatmentő, már előre láttam magam előtt, ahogyan szegényke éhenhal a garázsban. Sürgős volt a mentés. Ebéd két órával elhalasztva, /a keresés miatt / de meglett a nyúl. A Szusi nevet kapta a fiúktól.
Szusiról közben kiderült, hogy fiúcska. Műhelylakó lett, és azóta a háromszorosára nőtt. Szépen csendesen nézelődik, napközben a teraszon, este a műhelyben és éli világát. Sokáig próbálkoztunk megtalálni az eredeti gazdáját, de sikertelenül.
Azóta az új kolléga társaságában folyik tovább a munka. :))
BRigó
